A kültéri ponyvás árnyékolók közül a leghatásosabb, hovatovább esztétikailag is a legtöbbet kínáló megoldás a csuklókaros napellenző, mely bár ránézésre talán nem tűnik egy túlontúl masszív szerkezetnek, de a tartós alumínium karok rendeltetésszerű használat mellett hosszú évekig, akár évtizedekig is képesek biztosítani kiülőnk, teraszunk vagy erkélyünk fedését. A tartósság alátámasztásához azonban elengedhetetlen, hogy alaposabban is megismerkedjünk a csuklókaros napellenzők működési elvével, mely bár a felszerelés után sokaknak egyértelművé válik, azonban rengetegen vannak, akik már a megrendelés előtt szeretnék tudni, hogy miként végzi el feladatát ez az árnyékoló.

Így működnek a csuklókaros napellenzők

A csuklókaros napellenzők működési elvének megértéséhez először fontos ismerni az árnyékoló szerkezetét. A termék alapját egy masszív alumíniumból kialakított szerkezet, avagy két vastag, középen csuklóként vagy könyökként hajló kar adja, mely azt a célt szolgálja, hogy a ponyvát – melynek egyik vége a csuklókarok végéhez, a másik pedig a tengelyhez van erősítve – mindvégig feszesen tartsa a mozgatás során is. A ponyva rögzítése tehát csak a végeken biztosított, a csuklókarok alatta szabadon siklanak annak függvényében, hogy milyen mértékű árnyékolt felületet szeretnénk elérni.

A napellenző mozgatásakor – történjen akár kézi erővel, akár motorizálva – gyakorlatilag a csuklókarokban megtalálható rugós feszítőrendszert ösztönözzük mozgásra, vagyis a tengely forgásával a karok is egyre nagyobb szögben nyílnak meg, amivel párhuzamosan a ponyva egyre szélesebb területet fed majd le, vagyis megvalósul az árnyékolás. A ponyva feltekercselésekor ugyanez a folyamat fordítottan zajlik, ezáltal miközben a vaskos szövetanyag a tengelyre tekeredik, a csuklókarok egyre kisebb szöget zárnak be, hogy biztosítsák a szerkezet összecsukódását.

A hajtókaros és a motorizált mozgatásról

Bár a csuklókaros napellenzők működési elve meghajtástól független, de ennek ellenére is érdemes közelebbről megismerkedni a hajtókaros megoldás és a motorizált kialakítás sajátosságaival. A napellenzők kapcsán a legolcsóbb és legáltalánosabb mozgatórendszer a hajtókaros szisztéma, amikor egy kurbli közvetlenül csatlakozik a tengelyhez, és annak meghatározott irányú mozgatásával biztosíthatjuk a napellenző árnyékolását, avagy visszahúzódását.

Ennél sokkal kényelmesebb, ámde költségesebb, ha motorizált napellenzőt választunk. Ilyenkor ugyanis biztosítani kell a csőmotor számára, hogy csatlakoztatni tudjuk az elektromos hálózathoz – ezt falba vésve vagy kábelcsatornán át is kivitelezhetjük –, ezáltal szükség lehet a folyamathoz egy villanyszerelőre vagy egy kőművesre, de a motorizált kialakítás kényelme semmihez sem hasonlítható. Ebben az esetben ugyanis egy távirányítóval, gyakorlatilag egyetlen gombnyomásra gondoskodhatunk a terasz vagy az erkély árnyékolásáról, akár a napellenző alatt ülve, akár a kert végében, netán a lakásban pihenve.

A motorizálás nagy előnye a kényelem mellett, hogy lehetőséget ad akár azonnal, akár a későbbiekben az automatizálásra. Ehhez speciális kiegészítőket, fény- vagy szélérzékelőket kell szereltetni az eszközre, melyek összeköttetésben állnak a napellenző elektromotorjával, így ha hirtelen nagy szelet vagy közelgő vihart érzékelnek a szenzorok, automatikusan működésbe hozzák a napellenzőt, ezzel biztonságba helyezve a ponyvát és a komplett alumínium szerkezetet. Ennek az előnye leginkább az, hogy a napellenzők bár jól állják az esőt és a hideget, a szél azonban óriási ellenségük, ezáltal ha egy hirtelen keletkező vihar idején éppen nem tartózkodunk otthon, a nagy szél vitorlaként kaphat bele az árnyékolóba, ezzel megrongálva az egész szerkezetet, extrém esetben pedig akár még otthonunkat is.