A redőnykészítés eredete egészen a kései Római Birodalomig (ca. Kr. u. 6. század) vezethető vissza. Már a rómaiak is ismerték a zsalut, amely, mintegy zárként funkcionált. Szintén érdekesség, hogy már a római Kolosszeumban is megtalálható volt a reluxa ősi, kihúzható formája. Egy eredeti példány még ma is megtekinthető a berlini „Altes Museum“-ban (berlini Régi Múzeum).

A rómaiak a keleti építmények tanulmányozása által ismerték meg a rácsos ablakokat, amely a kívülről a belső térbe való belátást megakadályozta. Ennek olasz neve “gelosia”, spanyolul “celosia” franciául pedig a “ja-lousie” megnevezést alkalmazták az ősi rómaiak.

Először a különböző országokban előforduló kifejezéseket, úgy mint a “chalousie”-t 1767-ben Svájcban használták, a “Schaluserl”-t 1784-ben Ausztriában és a “Jalousie”-t 1790-ben Németországan alkalmazták.

A mozgatható reluxa használata a lakóházakban először kiegészítő-védő szerepet látott el, és ennek feltalálója a párizsi műasztalos, Cochot volt. 1802-ben szabadalmaztatta találmányát, amelyen láncokon lógó deszkákat lehetett zsinórók segítségével felhúzni, és a vízszintes, és szinte merőleges helyzeteken tetszőlegesen állítani, változtatni. Amennyiben a reluxára nem volt szükség, ezt mint egy, kis csomag formájában lehetett tárolni, később pedig hullámos szerkezet alakjában lehetett feltekerni.

További fejlesztéseknek köszönhetően a reluxa elnyerte a manapság legnépszerűbb formáját, a redőnyt.

Az első fellelhető adat a redőnykészítés korai történelmében 1854-ből származik. Ebben az évben alapította Heinrich Freese az első német reluxagyárat Hamburgban amelynek mai neve Riediger & Frank.

Felhasznált források:

• Die Geschichte des Rollladens - stier-rolladen.de
• Das Rollladen-Lehrbuch - Rufalex